Réges-régen, messze északon, egy kis városban élt Szent Miklós. Szakálla hosszú és hófehér volt, mindig mosolygott a gyerekekre, és piros püspöki köpenyt viselt.

Szent Miklós nagyon szerette az embereket, különösen a gyerekeket. Mindig segített, ha valaki bajba került, és sosem ment el egy szomorú arc mellett.

Egy hideg téli éjszakán Miklós titokban ajándékot vitt egy szegény családnak. Halkan lépett az ablakhoz, és becsempészte az ajándékokat, hogy örömet szerezzen nekik.

Az emberek hamar megtudták, hogy Szent Miklós milyen jószívű. Mindenki csodálta, mennyit segít, és a gyerekek már nagyon várták a következő meglepetést.

Az évek során Szent Miklós története egyre messzebbre jutott. A gyerekek minden évben izgatottan készülődtek, hátha ő is meglátogatja őket.

Így lett Szent Miklósból a Mikulás, akit ma is szeretnek a gyerekek. Ha jót teszünk egymással, mi is egy kicsit olyanok lehetünk, mint ő.